Gondoltam írnom kellene valamit magamról.
Nem mintha bárkit is érdekelne, de azért mégis, hátha van valaki akit érdekel.
Meg hát szeretnék ilyet írni, vagy mi fene.
Vagy mégsem.
Most hogy neki álltam, valahogy mégsem megy.
De azért mégis akarom.
Na elkezdem.
A születtem, nevelkedtem dolgot kihagyom, az úgysem érdekes, bár erősen befolyásolt abban, hogy az legyek aki vagyok.
Na akkor ki is vagyok?
Kicsit bolond. Kicsit nagyon.
Süsü vasutas vagyok. Nem a MÁV-nál. Szerintem a legnagyobb magán vasút az országban. Félek, hogy reklám lenne ezért nem mondom meg hogy melyik cégnél. Most már 3 hónapja mozdonyvezető vagyok. És szeretem csinálni. Igaz tartalékra vagyok be osztva, de én ezt is szeretem csinálni, és állítólag nem csinálom rosszul.
Na a félre értések elkerülése végett elmondom, hogy a tartalék nem azt jelenti, hogy ülök egyhelyben, és ha valaki megbetegszik, vagy szabin van, vagy valami akkor megyek helyette, vagy valami hasonló elképzelés. A tartalék állítja össze az állomáson a vonatokat. Esetleg ki is megy vonalra és visz kocsikat egy másik állomásra.
Na most a vasutasok ugatnak le, hogy hogyan fogalmaztam meg. De nem érdekel, így talán a nem vasutasok jobban megértik. Mert eddig akikkel beszéltem nem vasutasokkal, mindenki azt hitte, hogy a tartalék az az, hogyha valaki kidől, akkor helyette megyek.
Na szóval, 3 hónapja (Június 2. -án szereztem meg a jogosítványomat, mozdonyra) mozdonyvezető vagyok. Már a 2. hónap hogy tartalékra vagyok osztva. És szeretem csinálni, és állítólag nem csinálom rosszul. Legalább is, a tolatásvezető már többször is megdicsért. Pedig ő nem most kezdte. Ez nekem nagyon jól esik, de tényleg. Én abban a hitben voltam, hogy nem az igazi ahogy csinálom. Nem vagyok megelégedve magammal. A megállások nem egészen olyanok, mint amilyennek elképzelem. Meg a rájárások is lehetnének picit gyorsabbak. Ezen van még mit csiszolnom. DE majd bele jövök, és egyszer talán olyan is lesz amilyen nekem tetszik.
Azért vonalon is járok. Kapok minden hónapban (ebben a rengetegben mióta önállóan dolgozom) vonali feladatot is. Személyvonatoztam is már, meg tehervonatoztam is. A tehervonat annyiban jobb, hogy nem kell olyan pontosan megállni. A pontos megállás a személyvonattal szintén nem tökéletes. Sőt, és nagyon nem vagyok vele megelégedve.
Azt mondják öreg mozdonyvezetők, hogy az a jó megállás, amikor a fék teljes feloldása után a kerék még egy felet fordul, mielőtt teljesen megáll. És lehet így megállni. Néha amikor elrontom, akkor sikerül nekem is. Direkt még nem. Meg még a kicentizést is gyakorolnom kell.
Többet nem magyarázok róla, szerintem ennyi bőven elég. A lényeg hogy szeretem csinálni. Az egy baj, hogy első ránézésre össze vissza dolgozik az ember, és ha jobban megnézzük a beosztásomat akkor kezd valami rendszer kibontakozni, aztán mégsem.
Tényleg össze-vissza dolgozom.
Ennek következménye, hogy hétvégén is sokszor dolgozom, meg ünnepnapon, meg szinte mindig. Amikor pedig nem dolgozom, akkor mások dolgoznak, vagy suliban vannak, vagy akárhol. Szóval nehéz velem egyeztetni. Meg nekem másokkal.
Rá is akarnak beszélni, hogy hagyjam abba, és inkább csináljak valami mást. Végezzek el egy egyetemet, vagy fősulit, és valamivel több pénzért üljek be valami irodába, 8 órába és dolgozzak úgy mint bármelyik normális (?) ember.
De mit csináljak, hogy ha ezt szeretem csinálni?
Imádom azt a tényt, hogy több száz tonnát mozgatok. De tényleg.
Eddig a legkönnyebb tehervonat, amit vittem 800t körüli volt. A legnehezebb meg 1600t körül. Azért félelmetes, és lenyűgöző. És a rendezőben is ami vonatokat össze állíttünk azok is hasonló paraméterekkel rendelkezik. Igaz azt a vonatot nem juttatom el A-ból B-be, de hozzá járulok, és én is kellek hozzá.
Na azt hogy pontosan mikor mit szállítunk a vasúton, azt én nem tudom. Igazából halvány lila gőzöm sincs róla. Na jó, ha tartálykocsik vannak a vonatban azért azt meg tudom róla mondani, hogy valami gáz van benne cseppfolyósítva, vagy esetleg valami más folyadék, meg egy-két pőrekocsin látszik az áru. De a zárt kocsikba nem látok bele.
Ettől függetlenül a vasúton mindenfélét szállítanak. Autókat, vásznakat, vasakat, üzemanyagot, bort, élelmiszert, szerintem nem sok minden van amit a vasúton nem szállítanak.
Na szóval a vasutat azért szeretem, mert nagy tömegeket mozgatok, meg mert vezethetek, utazhatok.
Szeretek utazni. Változtatni a helyemet. Jönni, menni.
Meg szeretek kirándulni.
Meg szeretek itthon lenni.
Na igen, nem vagyok egyszerű eset.
Ha van mi lekössön, akkor sokat tudok egyhelyben lenni, néha nagyon sokat.
Le tud kötni a tv, szeretem a jó filmeket, és egyre több jó filmem, van. Hogy milyen egy jó film, azt nehéz megmondani. Hogy őszinte legyek, nem tudom. Minden féle film közül van olyan, amit jónak találok. Pl. kedvenc filmek: Csillagok háborúja. Reneszánsz ember, Ház a tónál, Halálos iramban, összes Bud Spencer Terence Hill film, még rossz rajzfilmet sem láttam (kivéve a saus park), vagy a Fegyver nepper stb. Szóval nagyon tudnám sorolni.
Még le tud köti a számítógép. Ezen szinte minden. Főleg ami új. A programozásba bele szagoltam, de az nem igazán olyan dolog, amivel nagyon szívesen foglalkoznék, meg az adatbázis kezelés. Viszont honlapot szerkeszteni szívesen meg tanulnék. Meg a képszerkesztéssel is elpepecselek. Na senki ne gondolja, hogy én mit tudom én menyire értenék a dolgokhoz. Csak nagyon alapszintű dolgokat tudok csinálni. Lehet, hogy ha naponta foglalkoznék a dologgal, akkor jobban menne, meg sok problémát meg tudnék oldani, de magamtól nem csinálok magamnak problémát, a barátoknak, meg amit kell csinálnom, meg a családnak, azzal meg elboldogulok, meg csak ritkán kell.
Pl. édesanyámnak van egy honlapja, és azon kel néha megváltoztatnom 1-2 dolgot. Ide, oda beírni valamit, vagy képet beszúrni, esetleg törölni. Ez megy. Unoka tesóm egyszer megszerkesztette, a honlapot én meg csak bele piszkálok. Egy-két képet átmértezek stb.
Ha valami problémám van a géppel, akkor telefon, és hívom a nagybátyámat, aki villamos mérnök és egy kis cége is van, ahol szgépek javításával foglalkozik. Ő szokott nekem is segíteni, ha valami gázos dolgot csinál a gépem. Persze ilyenkor árgus szemekkel figyelek, és próbálok el lesni tőle valamit.
Ami még nagyon le tud kötni az a játék. Na most már nem annyira mint régebben, de azért még most is. Rákaptam a WOW-ra. Aki nem ismeri ez egy neten játszható szerep játék. A baj az, hogy havi díjas és fizetem is a havi díjat rendesen, de van aki többet elcigizik, meg eliszik.
Ja mert én nem cigizek, és csak ritkán iszom, akkor sem részegre.
Na szóval Wowzok, és a legrosszabb akkor, ha haver is éppen játszik, és akkor együtt megyünk és egyelőre még ő segít nekem, de lassan szintben utolérem, és akkor én is tudok már segíteni neki. De ezen kívül elvagyok az aknakeresővel is, meg a pasziánsszal.
Ami még le tud kötni az a jó könyv. Abban az a jó, hogy bárhol tudom olvasni. Itthon, melóban, utón a melóba, vagy haza. Az a baj, ha kiolvasok egy könyvet kénytelen vagyok egy ujjat venni. Mondjuk igaz az az álmom, hogy legyen egy könyvtár szobán. Könyvtár, meg mozi szoba együtt. Egy szoba, ami tele van könyvekkel a plafonig, és csak egy fal lenne ahol nincs könyv, ott lenne a vászon. A plafonról le lenne lógatva egy projektor és arról lehetne nézni a filmet, a hangszórókat el lehetne rejteni a könyvek közé.
Ha valaki akar jó könyvet olvasni, akkor Douglas Adams írásait érdemes elolvasnia. Nekem ő a kedvenc íróm. Igaz, túl sok könyvét még nem olvastam. A Galaxis útikalauz stopposoknak trilógiáját, és a A kétség lazaca, ami posztumusz könyve, olvastam, de bekel szereznem a többi művét is. Egyszerűen nem tudom letenni. A Galaxis-t tudom ajánlani bárkinek, aki jót akar röhögni és nem áll túl mesze tőle a sci-fi.
Nagyon szeretem a zenét. Szinte mindig szól valami. Persze itthon csak olyan amit szeretek, egyébként meg a rádió. Azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy sokféle zenei stílust szeretek hallgatni, mégis finnyás vagyok a zenére. A manapság divatos (semmit se) tucc-tucc "zenét" én nagyon nem szeretem. Nem is tartom zenének. Egyik másik műnél szerintem az ősember is ritmusosabb, változatosabb zenét kreált, amikor faragta a kését, vagy a dárda hegyét. Szerintem az igazi zene az a klasszikusoknál kezdődik. Gondolok itt Bachra, Beethovenre, Mozartra stb. Múltkor az unokatestvéremmel vitatkoztunk ugyan erről, és én ugyan ezt mondtam neki. Erre azt mondta, hogy nem mondjam neki, hogy én ilyeneket hallgatok. El kellett szomorítanom, mert szoktam ilyeneket hallgatni. Szeretem a klasszikus zenét. Na jó, nem mindig hallgatok ilyet, de azért néha rám jön és beteszek egy cd-t és hallgatom. Tudom élvezni. Aztán még nagyon szeretem a jazz-t. Ez megint egy olyan zenei stílus, amit a korosztályom a környezetemben nem nagyon szeret. Elég hamar elmenekülnek tőle. Éppen ezért nehezen is jutok hozzá jó kis jazz zenéhez. Az interneten szoktam hallgatni a jazz rádiót. Meg azért hallgatok pop zenét is. Nem túl sokat. Van 1-2 jó szám. Ja meg a rock zenét is szeretem. Van 1-2 zenekar akiket direkte szeretek, de többségében csak 1-1 szám van ami tetszik.
Azt hiszem ennyi. Legalább is nem jut több az eszembe.
Ja azt még nem írtam le, hogy idén (2008) töltöttem be a 25. életévemet.
Vége
